Úgy festesz, mint egy bánatos magyar szürke,
Ahogy mérgedet nyeled az irodai széken ülve.
Ahogy az igazságtalanságban kutatsz valami
Után, de a felettesed nem érti, néz rád bután.
Szürke falak között, még az álmod is színtelen.
De hirtelen a semmiből vakító fény tör a képedbe
És szétrombolja benned a sok súlyos rögöt,
Ha nevetve léped át azt a kopott küszöböt.
forrás:kokorszakkert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése