2011. november 29., kedd

Lila

Lila, ahogy libben az a bizonyos ruha.
Lila a kezed, hogy használjon az ima.
A meggyszósznak is hasonló a színe,
Amit mohón szürcsölsz kopott kanálból.
Üres tányérodra még egy adag kéne?
Vagy vegyünk ki mindent a szádból?
Holnap a szemed alatt lesz majd lila.
Erőlködsz, hátha mégis használ az ima.

forrás:binbin

2011. november 21., hétfő

Piros

Szájtátva nézik az emberek, hogy mekkora van neki.
Az ínyük, mint egy prüszkölő lónak, pirosan fénylik.
Bár egyáltalán nem fáj, levenni, mégsem engedi.
Büszke vigyorral mutogatja dudorodó védjegyét,
És a legkisebb löki a legmagasabbra aprócska kezét.
Az élete, hogy nevettessen, hogy halálakor nevethessen.
Hogy ne vessék meg a bohócot, ha nem férne be a sorba,
Bár levehetné, szereti, ha fáklyaként világít az orra.

forrás:conceptart

2011. november 17., csütörtök

Kék

Vizenyős tekintetem a tükörben engem keres.
Fáradt vagyok. Mint éhes zombi, elsorvadok.
A szemgolyóm még soha nem volt ilyen eres,
De összpontosítok és egy darabot itt hagyok
A mában. A többit pedig cipelem a jövőbe
Magamból, hogy ha hús kell, ne legyek meglőve.
A köd feloszlik és végre előttem is tisztul a kép.
Szememet nézem, még mindig ugyanolyan kék.

forrás:listenlisten.tumblr

2011. november 14., hétfő

Barna

Nekem a nyugalom színe a barna,
A színtelenek meg le vannak sz@rva.
Láthatatlan kanapéról lógatom lábam,
A szárnyam már egy angyalon verdes.
Az aszfaltra köpöm minden vágyam
És ereszkedve, nyelvemet vizsgálom: érdes.
Pihenés közben is lapátolsz, de íme,
Sajnos ama barnának, nem túl jó az íze.

forrás:fineartamerica

2011. november 9., szerda

Sárga

Sárga.
A folt csak akkor látszik a gatyámon, ha sikerül a spárga.
Ha a nap vakító sugarai eltűnnek, a sötét is lehet káros,
Mert hétvégén újra iskola és vár egy másik város.
Hogy a legjobb jöjjön ki belőlem, mint tubusból a majonéz,
Hogy a tojássárgája ne remegjen, ha hozzá ér egy kéz.
A sárgaház falai között biztosan magányos az ember,
De az országot elnézve, az őrületben is van rendszer.

forrás:Tumblr

2011. november 8., kedd

Hófehér

Összegyűrtem a lepedőt és a netbookommal ölelkeztem.
Ropogó ujjakkal, zsibbadt nyakkal, mentálisan szeretkeztem.
Agytekervényeimet összecsomózva bogoztam ki magamat
És virtuális papírra vetettem a belőlem folydogáló szavakat.
Hófehér lapon, éjfekete betűk ugrálnak száraz szemem előtt,
Blogszűz vagyok, de már nem sokáig tart ez az állapot.
A máról, a fényes jövőről és arról, hogy volt-e tegnapelőtt.
Legközelebb más színnel festem be a lapot és az adott napot...

forrás:Tumblr