Nekem a nyugalom színe a barna,
A színtelenek meg le vannak sz@rva.
Láthatatlan kanapéról lógatom lábam,
A szárnyam már egy angyalon verdes.
Az aszfaltra köpöm minden vágyam
És ereszkedve, nyelvemet vizsgálom: érdes.
Pihenés közben is lapátolsz, de íme,
Sajnos ama barnának, nem túl jó az íze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése